1. |
Tavasszal őszre
04:14
|
|||
Lehetne ősz már
akkora termő,
két szemed mögött
csillagrajt keltő.
Bús gondolatként ül meg a Nap alatt
de öszre ő is magának maradt.
Nem kell az érzés
Ott hagyom a mólón,
Ha megkapna így is
Folt marad a fotón.
Még most is ott ül
a horizonton kántál
Két kezében fogja saját maga arcát.
Homokszemeket nézve számolja le sorsát
de hamarosan vége, látja pohara alját.
|
||||
2. |
Altató
04:04
|
|||
Ahogyan volt ez régen mondom újra, neked
És most mindent szépen elfelejtünk....
Magnó vége szakad
Hullámvasúton melléd ül
Más az értés meg kérdés
Sok mozdulatot kertbe betűrt.
Nincsen mit tagadni kéne nem maradt gondolat vagy hang
Van akadt felvetés combon ragadt elhaló jambikus való
Torkomon akad a szó
Éget reggel aranyló
Néma arcod a paplan alól
Fecnire írod meg
Mind az összes szép rímet
Arról, hogy mi volt ki várt rád.
Sorom újrakezdem írni
Már megint okvetlen sírva vársz rám
Padon párásan sóhajom ragadt -
Végső elárult alkotóm voltál.
Életlen padkáról autó elé lépett behemótok vagytok
Érkezésem tulajdonképpen önfarkát önszájjal harapó kígyó.
|
||||
3. |
Erdő
04:09
|
|||
Nézzük meg bentről,
Induljunk fentről.
Mindent jól sejtő
Tisztuló erdő
Fények, lények, értünk égnek
Értem, érted..
Fényből felsejlő/derengő:
Tudod, hogy eljő
Kattogó leendő,
Érzed hogy ez ő.
Fények, lények, értünk égnek
Értem, érted.
Látod, újra megkívánod,
Így jó, látod.
Padok közé zárva, ez nem volt hiába
Összes évet vártam, mire rátaláltam.
Csillogó szerénység, legyőző nehézség,
Eltemette őt már; lelket űz az éhség.
Két szülő oltárán lánya nem találja:
Merre volt jövője, annak új országa.
Kötött csuklók hátra, báklyóban a lába
"Nincs merre menned" - ennyit mond magának.
Lehetőség lenne, hogyha megkedvelne,
Ontanám a lelkem apró tenyeredre!
Küszöbre lehányja, nincsen több, csak hátra -
Fogj magaddal kezet, te vagy, köszönheted.
Sorsot író ujjad homlokába válytad, döntésképtelenség pontot tesz utána;
Önfejű belégzés kékre redukála:
"Égtiszta levegőt!"
Nem hagyhatlak hátra.
|
||||
4. |
Csendélet
04:10
|
|||
Szarvaskoponyaként
ül a drapérián
szomszédja a sok színes pohár
Befőttes üvegekben
csibe embriókkal
keringőt jár Strauss indulókra
És kivülről csak nézik,
nézik ahogy él,
nem látják mozogni,
csak akkor ha mesél.
Kinézik őt körbe
indulattal talán,
így néz ő is befelé, ha elrohad a Platán.
Hosszú idő volt az,
egy évtized is netán,
mire megtalálta a valóságban magát.
Idegesen veti
ahogy a drapérián ül
sok színes pohárka
ricsajjal földön csendül,
Megrepedt csontként
hagyja el a termet
és nem engedi másnak,
hogy hatására legyen.
|
||||
5. |
Minden amit utál
04:13
|
|||
Most történt volna meg, a minden minden volt
Gondnak tűnt de nem is hiszem el, hogy ez jó szó.
Nem kell emlékezned rám, és nekem se már rád!
Nincs indok mi hiányzik az összes szavad után,
Itt maradó jelenléted ötforint árcédulán,
Régi emlék, ez vagy már te talán.
Padlón fekve nézem, nézem fel a plafont
Gondolatban új kép történt, kaput nyitott meg a gyanú,
Köszönhetném már, nem volt nagy csalódás!
Néha tényleg átgondolnom kár,
Hangod végleg nem tartozik hozzád.
Szöveget firkantok: a régit nem gondoznám
Egy helyett három lett egy pár
|
||||
6. |
1111
04:07
|
|||
Vízben állva
Magamat nézem a tükrön, várva.
Csillaghullás van a felszín alatt.
Kétszer vághatsz
Mert szívedet üldözöd
De arcod lángban.
Eget szemlélve hószíned apadt.
Érzed látva,
Akkoramikor lúgos haját megrázza.
Nem igazán vagy a helyzet ura
Fájhat hátad,
Kosarad kócos s átkot rádrak
Júdásként végzed a tetted miatt.
Elmúlt már minden mi kéne,
Minden mi volna jobb nem lesz.
Kulcsot rak zárba, zár mögé zárva.
Feloldoznám mindent mit tettél,
De a mindent már szebbé váltotta a táj -
Utolsó szóval: sebbel sok sóba márt
|
||||
7. |
Naptánc
05:03
|
|||
Kezdet éri végedet
Itt átszúr minden fénysugár
Körbenéző, vak szemével
Dombra mászva, én után
Lankán nyúlik, új füvén ring
Ahogy táncot lejt Ő
Tündérszárny törik ketté:
Nem segít, hogy felejt/ő.
Eget éri keze
Ujjhegyén vére gyógyít friss sebét,
Végtelen semmit teremtve
Leereszti önmagát.
Oh, mondd miért kell hogy eláraszd
Könnyeiddel körbevéded lélekvárad;
Ohh, mondd miért kell hogy eláraszd
Könnyeiddel nem kíméled, mi régen várat.
Kavargó fáradt reggelen gyufát soroz
Teremtésben esetleg nem eshetőség
Átnéznem üveghegyen
Baj kellőképpen csönd legyen,
Mit mondhatsz úgyis csattanó;
Állatövi űri jegyére odafekszek -
Kész dalom.
|
möbius Budapest, Hungary
Artpop progresszív határmezsgyéin mozgunk. Zenénk határozott hangszeres téboly aminek lágy ének a
pásztora.
Tagok:
Bocskai Bora - ének, szinti
Arday Dani - basszusgitár, szinti
Bugner-Carvalho Boti - dobok
Tóth Gergő - gitár
Korbeli Feri - gitár, szinti
//
Progressive artpop from Budapest. Lunatic instrumentals with mellow vocals.
... more
Streaming and Download help
If you like möbius, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp